Lassan nyolc éve kezdődött minden. Kis pisiként meguntam azt, hogy azok a játékok, amikkel játszottam - bár tetszettek - nem olyanok, ahogy én képzelem őket. Szinte az összeset ki tudtam volna egészíteni a saját ötleteimmel. Világéletemben nagy kritikus voltam, szóval ez szerintem érthető is. Tudom azt is, hogy sok hasonló korú gyerek változtatna a játékokon, mert túl nehéz neki, nem elég jó a grafika, kevés a pálya. A gyerekeknek van a legjobb képzelőerejük. Viszont nekem konkrét terveim voltak.
Egy szép, napos nyári délutánon rájöttem, hogy az egyik játékoz elérhető egy kiegészítő, amivel pályákat lehet készíteni a saját ízlésünk szerint. Már meg nem mondom, mi volt a játék neve, nagyon régen történtek ezek. :) Hogy őszinte legyek, rögtön a rabjává váltam és hetekig csináltam a pályákat, ömlött belőlem a kreativitás. Bevittem az osztályba - akkor még floppyn - ezeket a map-eket, megbeszéltük mi a jó benne, mi nem, átalakítottuk őket, újakat csináltunk. Pár hasonló indíttatásokat tápláló tökfejjel még csapatot is csináltunk, a közösen elkészített műveket pedig felettük az internetre, ahol úsztunk a dicséretekben. Hihetetlenül nagy játékfejlesztőknek képzeltük magunkat, hisz akkor még nem tudtuk, hogy közel sem ilyen egyszerű az egész. Csak annyit vettünk észre, hogy amit csinálunk az működik.
Nem kellett sok idő hozzá, hogy ezt is megunjam. Igaz, teljesen saját pályákat csináltunk, de nekem más célom volt. Egy teljesen saját játékot írni, ahol én szabom a szabályokat, mindent a kedvem szerint hozok létre. Bizonyára sokan találkoztatok az olyan programokkal, mint: GameMaker, RPG Maker és társaik. Én főleg az RPG Makerrel foglalotoskodtam, de hamar elakadtam benne, mert rájöttem, hogy ott bizony már logikai kapcsolatokat kell létrehozni ahhoz, hogy olajozottan működjenek a dolgok. Utánanéztem a fórumokban és a tutoriálok alapján nekifeküdtem, hogy megértsem a lényegét. Nyögvenyelős volt és unalmas. Nem találtam a helyemet, ráadásul rengeteg helyen olvastam, hogy kár ilyenekkel vesztegetni az időt, miért nem tanul az ember akkor már valami tényleg értelmeset, ami nem korlátoz le. Igen, hatalmas korlátai vannak az ilyen programoknak, akkor is ha az elején ezt nem veszi észre a felhasználó. Végtére is, azért csinálták őket, hogy a "halandó" userek is belekóstolhassanak a játékfejlesztésbe. Akkoriban ez a tény, hogy már hónapok óta kreáltam a pályákat és használtam ezeket a programokat, mégsem tartok sehol és programozásügyileg egy nagy darab nulla vagyok, szíven ütött. Elvette az egésztől a kedvemet, viszont a "kóstolás" arra nagyon is jó volt, hogy rájöjjek, tényleg érdekel a dolog és ne adjam fel, amíg az általam kitalált játék meg nem születik.
Néhány hét kihagyás után elkezdtem Macromedia Flash-t használni. Lenyűgözött, hogy rajzolok benne, animációkat csinálok és itt is minden úgy működik, ahogy szeretném. Hozzá kell tennem, hogy az RPG Maker-es időknek köszönhetően több fórum aktív felhasználójává váltam. Olvasgattam a témában, majd elakadt a lélegzetem. ActionScript? Az mi? Minek az? És miért ilyen érthetetlen? Érdeklődtem a fórumokon, könyörögtem másoknak, hogy tanítsák meg nekem, mert nagyon jó ötleteim vannak, csak nem tudom őket megvalósítani. Ekkoriban a korom és a hozzánemértésem következtében el lettem küldve melegebb éghajlatra minden szájton, magamtól pedig nem jutottam tovább a "Hello World" megjelenítésén. Haragudtam az idősebbekre, hogy miért nem tanítják meg nekem, miért nem akar senki sem segíteni. Egy nagyon nagy igazság ekkor hangzott el, amit még most is vallok: 1. Senki sem fogja helyetted megírni a kódot. 2. Senki sem fogja helyetted megtanulni a nyelvet. 3. Csak gyakorlással lehet megtanulni programozni. A harmadik pont tartalmazza azt, amit én ekkoriban nagyon elrontottam, és amit szerintem még nagyon sokan elrontanak, amikor meg akarnak tanulni programozni. Tetemes mennyiségű anyagon rágtam át magam. Rengetem elmélet. Az elmélet pedig száraz, unalmas, nyögvenyelős. Aztán mikor végre befejeztem az elméleti anyagok olvasgatását, rájöttem, hogy nem emlékszem semmire, nem tudom ezeket gyakorlatba ültetni. Feladtam.
Az egész eredménye végtére is csupán annyi volt, hogy már itthon is úgy voltam számon tartva, mint a kis informatikus. Édesapám meg is kért, hogy csináljak egy weboldalt a saját vállalkozásának. Hiába magyaráztam neki, hogy fogalmam sincs, hogy ezek hogy működnek, nem hitt nekem és szó szerint rám parancsolt, hogy mégpedig én akkor is meg fogom neki csinálni, mert értek hozzá. Valahol meg is hozta a kedvemet az egészhez, szóval nekiálltam DreamWeaver-rel tákolni neki a buta HTML oldalt. Így visszagondolva röhejes, hogy hogy nézett ki az egész és mennyi szeméttel volt tele. :) A progi könnyű kezelhetőségének köszönhetően, illetve annak, hogy nem tartalmazott scripteket, amiknél különösebben gondolkozni kellett volna, nagyon megtetszett maga a HTML. Nem is telt el sok idő, míg a program használata közben, teljesen magamtól kitapasztalva, hogy egy-egy tag mire való, elkezdtem mezei jegyzettömbben megírni az első saját weboldalamat. Nem ismertem hasonló 10 éves gyereket, akinek már saját "kézzel írt" weboldala lett volna, szóval baromi büszke voltam magamra - a játékot, amit megálmodtam pedig még ekkor sem felejtettem el.
A HTML ekkora már kisujjból ment, viszont nem kellett senkinek sem elmagyarázni nekem, hogy ezzel még nem tudok játékokat csinálni, mert statikusak. Nem kellett mondani, tudtam én magamtól. Ennek ellenére többször is előfordult, hogy leszedtem egy-egy játéknak a forrását. (lementettem az egészet Mozillával) Ezeket feltöltöttem a saját szerveremre és csodálkoztam, hogy miért nem működik úgy, ahogy az eredeti. Fórumon pedig fel lettem világosítva, hogy léteznek szerveroldali nyelvek, mint pl a PHP. Innentől kezdve nem volt megállás, folyamatosan ragadtak rám a dolgok. Megírtam a Hello World-öt PHP nyelven, majd az első elágazást, az első szöveges fájlt használó üzenőfalat, regisztrációt, majd megismerkedtem a MySQL-el és jött a regisztráció, minden ami szemszájnak hányingere. :)
Összességében elmondhatom, hogy nem telt el egy egész év a mezei pályakészítésektől a PHP megismeréséig. Ez pedig szerelem volt első látásra... Azóta is nyúzzuk egymást és remélem, hogy még sokáig így is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése