Egy újabb szubjektív jellegű bejegyzéssel jelentkezem. Egy újabb olyan poszttal, amiben csak filozofálás van, semmi konkrétum a webprogramozással kapcsolatban, de megnyugodhat mindenki, majd jön az is szépen lassan.
Utóbbi időben sokan kérdezték tőlem, hogy miért szeretem annyira a programozást. Hogy lehet valakinek olyan hobbija, ami nagyrészt arról szól, hogy a monitoron bámulja a látszólag érthetetlen nyelven írt szöveget az ember. Ennyit lát belőle a külső szemlélő. Egy sokszínű "szövegszerkesztőt", amiben olyan karakterek vannak kupacra halmozva, aminek nagy részét nem is tudja, milyen billentyűkombinációval kell megjeleníteni. Másik lehetőség, hogy nem is ismeri ezeket a speciális karaktereket. :)
Emlékszem, egyszer egy rokonom akkor nyitott be hozzám, mikor épp melóztam. Mondta, hogy szeretné megnézni, hogy néz ki a fejlesztés folyamata. Saját bevallása szerint csalódott. Annyit látott, hogy kávét szürcsölgetve, váltogattam az ablakok között és ide-oda bepötyögtem pár sor kódot. Azt hitte csórikám, úgy néz ki a programozás, ahogy a tévében mutatják nekünk a hackereket. Fekete háttér, zöld karakterek, eszméletlenül gyors folyamatos gépelés. Ezek után kontárnak nézik azt, akik egy több ezer sorból álló programot nem egy levegővel és nem folyamatosan írja le, hanem kívülről befelé haladva az elágazásokban, függvényekben, satöbbi. Úgy látom, eltévedtem. :) Ez a cikk nem erről szól.
A programozást leginkább a művészetekhez tudnám hasonlítani. Tovább megyek, egyenesen művészetnek nevezem. Ahogy egy témáról két ember nem tud két ugyanolyan verset írni, ahogy két szobrász nem tud két ugyanolyan szobrot készíteni, két programozó sem fogja soha ugyanúgy megoldani ugyanazt a problémát. Ez a természet rendje. :) Itt is vannak korszakalkotó egyéniségek, kreatívak, olyanok, akik lemásolják mások munkáját.
És most a mások által minden bizonnyal legjobban vitatott rész következik. Szerintem a programozás több, mint művészet. Több, mint bármelyik művészet. Ami a legtöbb programozót arra sarkallja, hogy ennyi órát töltsön a számítógép előtt töltve az az, hogy olyan programot alkot, ami gyakorlatilag külön életre kel. Ha kell, segít nekünk, ha kell szórakoztat, épp csak kávét nem főz (a webes program [még...]). Összességében: ha egy nagyobb projectet befejezek, szeretem látni, hogy olajozattan működnek a dolgok. Pont úgy, ahogy én azt megálmodtam. Mint a Mustang... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése